Már online is elérhető a Drámapedagógia Magazin 2018/3. száma, amely Láposi Terka, a debreceni Vojtina Bábszínház művészeti vezetője szerkesztésében a Báb – Dráma – Pedagógia témacímet kapta. Jeles kollégák írásai mellett Markó Róbert tanulmánya is olvasható a folyóiratban, “Bábszínpadra alkalmazta” címmel.

Markó Róbert írása itt, a teljes lapszám pedig itt található.

Táncművészi pályám a Győri Balett megalakulásakor kezdődött – ez életem egyik legfontosabb momentuma. Ahogyan az ezt követő hat év is, amíg a társulat tagja voltam. Nemcsak azért, mert egy világhírű színházi műhely megalapításában és művészeti munkájában vehettem részt, hanem azért is, mert elsőkézből tapasztalhattam meg, hogy Győr fejlett gazdasága, ipara mellett a kultúra területén is országos elismertségre tesz szert, kulturális értelemben is kivirágzik.

Büszkén mondhatom, hogy a művészi pályán eltöltött négy évtizedem alatt a vidéki Magyarország minden városának kőszínházában megfordultam – volt, ahol rendeztem, volt, ahol koreografáltam, volt, ahol táncművészként vagy színészként léptem fel. Ugyanígy alkalmam volt a főváros legkiemelkedőbb színházaiban dolgozni az Operaháztól a Nemzeti Színházon át a Művészetek Palotájáig, s külföldön is tevékenykedhettem, Finnországtól az Egyesült Államokon át Spanyolországig. Ennek következtében számos színházi intézmény igazgatójával kerültem közeli – szakmai és baráti – kapcsolatba, lehetőségem volt közelről figyelni vezetői munkájukat. Megfigyelhettem, miképpen határozza meg az igazgatók személye a társulatok munkájának minőségét, elmélyültségét, színvonalát. És nem csak azt: meggyőződhettem arról is, hogy a színházigazgatók személye meghatározó jelentőségű egy-egy város, régió kulturális életszínvonala, hírneve, helyi, nemzeti és nemzetközi
értéke szempontjából.

Fentiek ismeretében állítom, hogy Markó Róbert személyében olyan színházvezetőt és alkotót ismerhettem meg, akinek
tehetsége, tudása, személyisége, karizmája, vezetői karaktere és képessége, igényessége negyvenévnyi tapasztalatom ellenére is meglepett.

Őszintén mondom: olyan emberséges, maximalista és lenyűgöző humorérzékkel bíró embert ismertem meg a személyében, aki szellemi frissességének, hatalmas munkabírásának és széleskörű műveltségének köszönhetően képes és mer nagy léptékben gondolkozni, s kifogyhatatlan energiával irányítja társulatát intézményvezetőként és rendezőként egyaránt, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében. Személyisége és munkája energiát, jókedvet, hitet ad.

Kijelenthetem, hogy Markó Róbert olyan vezető és olyan szakmai partner, akivel mindaddig, amíg aktívan részt tudok venni a művészeti munkában, kéz a kézben megyek, arra, amerre ő: bátran követem szakmai elképzeléseit.

Győr városa ma is joggal lehet büszke fejlődő gazdaságára, turisztikai adottságaira, infrastruktúrájára. Annak érdekében, hogy színházára is büszke lehessen, meggyőződésem, hogy a Győri Nemzeti Színház élén olyan embernek kell állnia, aki ismeri Győr városát, elkötelezett iránta, éppen ezért tudását, tehetségét a város szolgálatába állítja.

Markó Róbert ilyen ember.

Számomra történelmi pillanat volna visszatérni Győr városába, Markó Róbert oldalán.

Ladányi Andrea
Liszt-, Harangozó- és Kossuth-díjas érdemes művész
a Győri Balett alapító tagja

Nem fogom elkerülni az elfogultság bélyegét, ha elolvassák véleményemet Markó Róbertről. Pedig minden szavam igaz, objektív, több mint egyévtizedes tapasztalat igazolja.

Először is leszögezem: Markó Róbertet az isten is színházigazgatónak teremtette. Olyan komplex tudású, tehetségű színházi ember, amilyennel az eddigi – rövidnek éppen nem mondható – színházvezetői pályafutásom alatt soha nem találkoztam. Személyiségében minden általános közhely ellenére az alkotói tehetség, a művészi vízióra való képesség párosul a menedzserszemlélettel, az intézmény jogi és pénzügyi lehetőségeinek alapos ismeretével. Évek óta csodálattal figyelem, hogyan cáfolja meg nap mint nap a „fellegekben járó művész” és a „földhözragadt” színházi adminisztrációt átlátó, értő vezető között kibékíthetetlennek vélt ellentétet. Azaz: amilyen érzékeny tehetséggel, felkészültséggel állít előadásokat színpadra, mint rendező, ír szövegkönyveket, mint író-dramaturg, szerkeszt kiadványokat, alkalmaz műveket hangjátéki megjelenésre, szervez művészeti workshopokat a társulat szakmai épülésére, épp olyan sikerrel tartja kézben a Vaskakas Bábszínház pályázatait (érdemes lenne összeadni mennyi pénzzel járult hozzá pályázatírói tehetsége eddig a színház működéséhez…), pénzügyi helyzetét, lehetőségeit, munkaügyi, szervezési feladatait. Mindezt ráadásul elképesztő munkabírással, energiákkal teszi, gyorsan átlátva a helyzeteket. Emellett széleskörű műveltsége, nyitott személyisége, elfogadó természete és brilliáns humora miatt is vált az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott rendezőjévé.

Ugye, hihetetlen?! Mondtam, hogy elfogultnak fognak tartani!

A „titok” szerintem az „előéletben” keresendő: a számtalan elvégzett iskolában, a zenei tanulmányoktól a Hittudományi Főiskolán és a bölcsészkaron át a Színművészetiig, melyek lehetőséget, segítséget nyújtottak a benne lévő tehetség csiszolására, a benne lévő igényesség kialakítására, a jó ízlés, a szelektáló képesség megszerzésére.

A Vaskakas Bábszínház országos szakmai elismerésének sok összetevője van. De az egyik biztosan Markó Róbert sokoldalúsága, minőségi művészi jelenléte, művészeti vezetői és rendezői munkája.

Biztos vagyok benne, hogy az a művész-közösség, melynek élére kerül, nem kerülheti el a szárnyalást!

Kocsis Rozi
Blattner-díjas bábművész
a Vaskakas Bábszínház igazgatója