“Ladányi Andrea és Markó Róbert munkájának jelentősége, hogy magas színvonalú mozgásművészettel vezetik be a legkisebbeket a színházba, igényes az eszköztár a nézővé neveléshez.”
A teljes újságcikk itt érhető el.
Szerző: klszinhaz
Proics Lilla a Kismalacról a Revizoron
“A győri Vaskakas Bábszínház A kismalac meg a farkasok című előadása egy hibátlan klasszicista dráma. Nemcsak gyönyörködtet, de tanít, amiként minden nagy klasszikus.”
A kritika szövege itt érthető el.
A Mezei néző blog beszámolója a 40. kritikusdíj-átadóról
“Az előadás közben egyre érzékelhetőbbé vált az étel illata is, amelyet néhány díjazott erős gyanakvással szemlélt és elidegenítő megjegyzésekkel is kísért.”
A teljes szöveg ide kattintva olvasható.
Kritikusdíjas a Bóbita Bábszínház Lúdas Matyija!
2019. szeptember 22-én adta át negyvenedik alkalommal az egyik legfontosabb független színházszakmai elismerést, a Színikritikusok díját a Színházi Kritikusok Céhe. A díjátadó gálának a budapesti Katona József Színház adott otthont, az eseményt Markó Róbert rendezte.
A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás kategóriájában a céh tagjai a pécsi Bóbita Bábszínház Lúdas Matyi című előadását jutalmazták (rendezte: Markó Róbert).
A díjazottak teljes listája itt olvasható.
A Hajdú-bihari Napló interjúja Markó Róberttel
“Nem szeretek tanulságot emlegetni a bábszínházi előadások kapcsán, mert ha egyértelműen meg lehet fogalmazni az üzenetet, akkor mindjárt fölüti a fejét a didaxis. Ez pedig inkább a pedagógiához áll közel, mint a művészethez.”
A teljes interjú elolvasható itt.
Kollár Zsuzsanna kritikája az Ózról
“A Vaskakas Bábszínház előadása nemcsak szórakoztató, vicces és dinamikus produkció. Mese, ami hibáinkkal együtt tanít meg önmagunkat elfogadni. Ez pedig nagyon fontos, hiszen tudjuk: aki saját magát nem fogadja el, másokat sem lesz képes.”
A dunszt.sk teljes cikke ezen a linken érhető el.
A Spiritusz az Ózról
“Egyszerűen egyben van ez az Óz. Nem bánom, hogy a tanulság nincs kétszer kiemelve, azt pedig különösen nem, hogy ahelyett, hogy Dorka vaskos didaktikussággal megtalálná a helyét a kansasi, szürke való életben, egy tapsrendbe mosódó zenés fináléval zárul a darab. Így felhőtlen.”
Gergics Enikő teljes kritikája itt.
