“Melegséget adó, ahogy látjuk, mi lesz a mese vége után: a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mit is jelent. A gyönyörűséges kígyókirálylány mára kedves nagymami lett (Asbóth Anikó), aki mindenkire süt, kenegeti a szendvicseket, és asztalhoz kiabálja játékos kedvű gyerekeit, unokáit – akik eljátszották nekünk ezt a mesét – és átértek a múltból a jelen pillanatba.”
Szemerédi Fanni teljes írása ide kattintva érhető el.
“Ez pontosan az a lélekemelő, de töprengésre késztető előadás, amire szükségünk van 2021-ben.”
A teljes cikk itt.
Táncművészi pályám a Győri Balett megalakulásakor kezdődött – ez életem egyik legfontosabb momentuma. Ahogyan az ezt követő hat év is, amíg a társulat tagja voltam. Nemcsak azért, mert egy világhírű színházi műhely megalapításában és művészeti munkájában vehettem részt, hanem azért is, mert elsőkézből tapasztalhattam meg, hogy Győr fejlett gazdasága, ipara mellett a kultúra területén is országos elismertségre tesz szert, kulturális értelemben is kivirágzik.
Büszkén mondhatom, hogy a művészi pályán eltöltött négy évtizedem alatt a vidéki Magyarország minden városának kőszínházában megfordultam – volt, ahol rendeztem, volt, ahol koreografáltam, volt, ahol táncművészként vagy színészként léptem fel. Ugyanígy alkalmam volt a főváros legkiemelkedőbb színházaiban dolgozni az Operaháztól a Nemzeti Színházon át a Művészetek Palotájáig, s külföldön is tevékenykedhettem, Finnországtól az Egyesült Államokon át Spanyolországig. Ennek következtében számos színházi intézmény igazgatójával kerültem közeli – szakmai és baráti – kapcsolatba, lehetőségem volt közelről figyelni vezetői munkájukat. Megfigyelhettem, miképpen határozza meg az igazgatók személye a társulatok munkájának minőségét, elmélyültségét, színvonalát. És nem csak azt: meggyőződhettem arról is, hogy a színházigazgatók személye meghatározó jelentőségű egy-egy város, régió kulturális életszínvonala, hírneve, helyi, nemzeti és nemzetközi
értéke szempontjából.
Fentiek ismeretében állítom, hogy Markó Róbert személyében olyan színházvezetőt és alkotót ismerhettem meg, akinek
tehetsége, tudása, személyisége, karizmája, vezetői karaktere és képessége, igényessége negyvenévnyi tapasztalatom ellenére is meglepett.
Őszintén mondom: olyan emberséges, maximalista és lenyűgöző humorérzékkel bíró embert ismertem meg a személyében, aki szellemi frissességének, hatalmas munkabírásának és széleskörű műveltségének köszönhetően képes és mer nagy léptékben gondolkozni, s kifogyhatatlan energiával irányítja társulatát intézményvezetőként és rendezőként egyaránt, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében. Személyisége és munkája energiát, jókedvet, hitet ad.
Kijelenthetem, hogy Markó Róbert olyan vezető és olyan szakmai partner, akivel mindaddig, amíg aktívan részt tudok venni a művészeti munkában, kéz a kézben megyek, arra, amerre ő: bátran követem szakmai elképzeléseit.
Győr városa ma is joggal lehet büszke fejlődő gazdaságára, turisztikai adottságaira, infrastruktúrájára. Annak érdekében, hogy színházára is büszke lehessen, meggyőződésem, hogy a Győri Nemzeti Színház élén olyan embernek kell állnia, aki ismeri Győr városát, elkötelezett iránta, éppen ezért tudását, tehetségét a város szolgálatába állítja.
Markó Róbert ilyen ember.
Számomra történelmi pillanat volna visszatérni Győr városába, Markó Róbert oldalán.
Ladányi Andrea
Liszt-, Harangozó- és Kossuth-díjas érdemes művész
a Győri Balett alapító tagja
Nem fogom elkerülni az elfogultság bélyegét, ha elolvassák véleményemet Markó Róbertről. Pedig minden szavam igaz, objektív, több mint egyévtizedes tapasztalat igazolja.
Először is leszögezem: Markó Róbertet az isten is színházigazgatónak teremtette. Olyan komplex tudású, tehetségű színházi ember, amilyennel az eddigi – rövidnek éppen nem mondható – színházvezetői pályafutásom alatt soha nem találkoztam. Személyiségében minden általános közhely ellenére az alkotói tehetség, a művészi vízióra való képesség párosul a menedzserszemlélettel, az intézmény jogi és pénzügyi lehetőségeinek alapos ismeretével. Évek óta csodálattal figyelem, hogyan cáfolja meg nap mint nap a „fellegekben járó művész” és a „földhözragadt” színházi adminisztrációt átlátó, értő vezető között kibékíthetetlennek vélt ellentétet. Azaz: amilyen érzékeny tehetséggel, felkészültséggel állít előadásokat színpadra, mint rendező, ír szövegkönyveket, mint író-dramaturg, szerkeszt kiadványokat, alkalmaz műveket hangjátéki megjelenésre, szervez művészeti workshopokat a társulat szakmai épülésére, épp olyan sikerrel tartja kézben a Vaskakas Bábszínház pályázatait (érdemes lenne összeadni mennyi pénzzel járult hozzá pályázatírói tehetsége eddig a színház működéséhez…), pénzügyi helyzetét, lehetőségeit, munkaügyi, szervezési feladatait. Mindezt ráadásul elképesztő munkabírással, energiákkal teszi, gyorsan átlátva a helyzeteket. Emellett széleskörű műveltsége, nyitott személyisége, elfogadó természete és brilliáns humora miatt is vált az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott rendezőjévé.
Ugye, hihetetlen?! Mondtam, hogy elfogultnak fognak tartani!
A „titok” szerintem az „előéletben” keresendő: a számtalan elvégzett iskolában, a zenei tanulmányoktól a Hittudományi Főiskolán és a bölcsészkaron át a Színművészetiig, melyek lehetőséget, segítséget nyújtottak a benne lévő tehetség csiszolására, a benne lévő igényesség kialakítására, a jó ízlés, a szelektáló képesség megszerzésére.
A Vaskakas Bábszínház országos szakmai elismerésének sok összetevője van. De az egyik biztosan Markó Róbert sokoldalúsága, minőségi művészi jelenléte, művészeti vezetői és rendezői munkája.
Biztos vagyok benne, hogy az a művész-közösség, melynek élére kerül, nem kerülheti el a szárnyalást!
Kocsis Rozi
Blattner-díjas bábművész
a Vaskakas Bábszínház igazgatója
Már nem emlékszem pontosan, mikor kért fel Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója, hogy vegyek részt új bemutatójuk, a Vuk előadásában, Karak szerepében. De arra jól emlékszem, milyen kellemes, várakozással teli izgalom fogott el, hogy megismerhetek egy új műfajt, új társulatot és új embereket. Így hát újra beléptem abba az épületbe, ahol több, mint 50 évvel ezelőtt győri pályafutásom kezdetét vette.
Ekkor ismertem meg személyesen is a társulat művészeti vezetőjét, a szóban forgó darab rendezőjét, Markó Róbertet. Megismerkedésünk egyszerű, teatralitásoktól mentes, emberi, mindkettőnk számára rokonszenves volt. Tehát a közös munka jól kezdődött, s ha lehet mondani még jobban folytatódott.
Egy színész számára nagyon fontos, milyen légkörben dolgozik – ha jó, megsokszorozza, ha rossz, lehervasztja munkakedvét, képességét. Markó Róbert fiatal ember, de művelt, intelligens, tehetséges, s ha nem ösztönből, akkor ezért tudja milyen atmoszféra kell a jó munkához.
60 éves színházi munkám alatt ennyire humánus, empatikus rendezővel talán nem is találkoztam. Bemutatónk sikeres volt, s kapcsolatunk azóta sem szakadt meg. A közelmúltban két általa rendezett rádiójátékban is részt vettem és a Győr 750 éves évfordulója alkalmából bemutatásra kerülő ünnepi előadásban is feladatot kaptam. Munkakapcsolatunk időközben barátivá alakult és csak a legnagyobb elismeréssel és szeretettel tudok beszélni róla. Mindig ilyen emberrel szerettem volna dolgozni, s lám: öregségemre ez is megadatott.
Bede-Fazekas Csaba
Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész
A Győri Nemzeti Színház örökös tagja
A pályázat részleteinek vagy egészének közléséhez a szerző előzetes engedélye szükséges.
Színházvezetői gondolkodásom alapkérdése: kinek csinálunk színházat? Milyen közönség, milyen néző vált jegyet a Győri Nemzeti Színház előadásaira?
2010 óta élek a városban. Belülről és kívülről, alakítójaként és fogyasztójaként egyaránt jól ismerem Győr kulturális életét. Tudom, milyen színháztól töltődik fel, kacag vagy rendül meg a győri polgár – hiszen én magam is az vagyok.
Olyan színház az álmom, amely aktívan jelen van a város életében – előadásaival, egyéb művészeti eseményeivel, a társintézményekkel közösen nyújtott kulturális szolgáltatásaival. Amelynek épületét, elő-adásait, színészeit büszkén vallja magáénak a város. Amely izgalmas és átélhető módon reflektál Győr múltjára, jelenére és jövőjére, a közösségét foglalkoztató problémákra és kérdésekre. Amely képes aktív módon felmutatni a kulturális sokszínűséget. Amely helyi érték.
Olyan színház az álmom, amely nem valamivel szemben fogalmazza meg magát, hanem valamiért. Amely éppen ezért tisztelettel adózik a magyar nép hagyományainak, amely zászlajára tűzi az anyanyelvi kultúra ügyét. Amely színházi eszközökkel dolgozza fel a nemzeti múltat, értelmezi a nemzeti jelent és mereng a nemzeti jövőn. Amelynek hivatása, hogy közönségét – érkezzen az ország bármely tájáról vagy a társadalom bármely rétegéből – közösséggé formálja. Amely nemzeti érték.
Ezért az álomért szeretnék dolgozni a következő években, mint a Győri Nemzeti Színház igazgatója.
A Kisalföld teljes cikke itt érhető el.
“Az a pillanat, amikor a festménykeretbe szarvasok sétálnak be bábozni – vagyis két színész játszik szarvasmaszkos álarcban, kicsillog belőle a szemük –, emblematikus pillanata a járványos színházkorszaknak.”
A teljes írás a Spirituszon.
“Habár a Vaskakas Bábszínházban rengeteg nagyszerű bábművész dolgozott megalakulása óta, cikkem az elmúlt pár évadra koncentrál, ebben pedig – strukturális szempontból – Markó Róbert játszotta az egyik legfontosabb szerepet.”
A teljes cikk itt.
“Markó Róbert rendezésében egyszerű, ám szép metaforikus gesztus vezet minket végig a négy nő életén, ami igencsak megragadja a dráma lényegét, amely az ősbűn elkövetése és annak generációkon való továbbgyűrűzése.”
A kritika teljes szövege ide kattintva olvasható.
