Bede-Fazekas Csaba ajánlása

Már nem emlékszem pontosan, mikor kért fel Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója, hogy vegyek részt új bemutatójuk, a Vuk előadásában, Karak szerepében. De arra jól emlékszem, milyen kellemes, várakozással teli izgalom fogott el, hogy megismerhetek egy új műfajt, új társulatot és új embereket. Így hát újra beléptem abba az épületbe, ahol több, mint 50 évvel ezelőtt győri pályafutásom kezdetét vette.

Ekkor ismertem meg személyesen is a társulat művészeti vezetőjét, a szóban forgó darab rendezőjét, Markó Róbertet. Megismerkedésünk egyszerű, teatralitásoktól mentes, emberi, mindkettőnk számára rokonszenves volt. Tehát a közös munka jól kezdődött, s ha lehet mondani még jobban folytatódott.


Egy színész számára nagyon fontos, milyen légkörben dolgozik – ha jó, megsokszorozza, ha rossz, lehervasztja munkakedvét, képességét. Markó Róbert fiatal ember, de művelt, intelligens, tehetséges, s ha nem ösztönből, akkor ezért tudja milyen atmoszféra kell a jó munkához.

60 éves színházi munkám alatt ennyire humánus, empatikus rendezővel talán nem is találkoztam. Bemutatónk sikeres volt, s kapcsolatunk azóta sem szakadt meg. A közelmúltban két általa rendezett rádiójátékban is részt vettem és a Győr 750 éves évfordulója alkalmából bemutatásra kerülő ünnepi előadásban is feladatot kaptam. Munkakapcsolatunk időközben barátivá alakult és csak a legnagyobb elismeréssel és szeretettel tudok beszélni róla. Mindig ilyen emberrel szerettem volna dolgozni, s lám: öregségemre ez is megadatott.

Bede-Fazekas Csaba
Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész
A Győri Nemzeti Színház örökös tagja

Milyen színházat szeretne Győrnek? – a Győri Nemzeti Színház igazgatói pályázata kapcsán

Színházvezetői gondolkodásom alapkérdése: kinek csinálunk színházat? Milyen közönség, milyen néző vált jegyet a Győri Nemzeti Színház előadásaira?

2010 óta élek a városban. Belülről és kívülről, alakítójaként és fogyasztójaként egyaránt jól ismerem Győr kulturális életét. Tudom, milyen színháztól töltődik fel, kacag vagy rendül meg a győri polgár – hiszen én magam is az vagyok.

Olyan színház az álmom, amely aktívan jelen van a város életében – előadásaival, egyéb művészeti eseményeivel, a társintézményekkel közösen nyújtott kulturális szolgáltatásaival. Amelynek épületét, elő-adásait, színészeit büszkén vallja magáénak a város. Amely izgalmas és átélhető módon reflektál Győr múltjára, jelenére és jövőjére, a közösségét foglalkoztató problémákra és kérdésekre. Amely képes aktív módon felmutatni a kulturális sokszínűséget. Amely helyi érték.

Olyan színház az álmom, amely nem valamivel szemben fogalmazza meg magát, hanem valamiért. Amely éppen ezért tisztelettel adózik a magyar nép hagyományainak, amely zászlajára tűzi az anyanyelvi kultúra ügyét. Amely színházi eszközökkel dolgozza fel a nemzeti múltat, értelmezi a nemzeti jelent és mereng a nemzeti jövőn. Amelynek hivatása, hogy közönségét – érkezzen az ország bármely tájáról vagy a társadalom bármely rétegéből – közösséggé formálja. Amely nemzeti érték.

Ezért az álomért szeretnék dolgozni a következő években, mint a Győri Nemzeti Színház igazgatója.

A Kisalföld teljes cikke itt érhető el.