“Nem szeretek tanulságot emlegetni a bábszínházi előadások kapcsán, mert ha egyértelműen meg lehet fogalmazni az üzenetet, akkor mindjárt fölüti a fejét a didaxis. Ez pedig inkább a pedagógiához áll közel, mint a művészethez.”
A teljes interjú elolvasható itt.
“A Vaskakas Bábszínház előadása nemcsak szórakoztató, vicces és dinamikus produkció. Mese, ami hibáinkkal együtt tanít meg önmagunkat elfogadni. Ez pedig nagyon fontos, hiszen tudjuk: aki saját magát nem fogadja el, másokat sem lesz képes.”
A dunszt.sk teljes cikke ezen a linken érhető el.
“Egyszerűen egyben van ez az Óz. Nem bánom, hogy a tanulság nincs kétszer kiemelve, azt pedig különösen nem, hogy ahelyett, hogy Dorka vaskos didaktikussággal megtalálná a helyét a kansasi, szürke való életben, egy tapsrendbe mosódó zenés fináléval zárul a darab. Így felhőtlen.”
Gergics Enikő teljes kritikája itt.
“Azt hiszem, a jó gyerekszínháznak az a kulcsa, hogy az nem gyerekszínház, hanem jó színház.”
2018 decemberében Tóth Zoltán műsorának vendége Markó Róbert író, színházrendező, a győri Vaskakas Bábszínház művészeti vezetője.
A teljes adás ide kattintva tekinthető meg.
“Nem gyakran van része az embernek olyan gyerekszínházi eseményben, mint amilyen ez a Markó Róbert által rendezett, Fitos Dezső által koreografált fergeteges játék.”
A Spiritusz teljes kritikája itt.
“Az előadás képi világa szépen rezonál arra, amit a történet mond nekünk: a boldogsághoz sajnos nem vezet egyenes út, hiszen akkor mindenki csak egyszerűen végigmenne rajta, és kész.”
A Revizor teljes írása itt.
“A rendező a felnőtté válás történetét cseppet sem didaktikusan meséli el. Pontosan fogalmazza meg, mi fontos, s mi nem az életben.”
Miglinczi Éva elemzése az előadásról ezen a linken érhető el.
A portál tudósítása ide kattintva érhető el.
“A negyedik nap első, a Vaskakas Bábszínház A halhatatlanságra vágyó királyfi című előadása nem kisebbet vállal, mint az élet és a halál kérdéseit vetni fel óvodásoknak és kisiskolásoknak. Szálinger Balázs népmesei átirata Markó Róbert rendezésében ezt a vállalását maximálisan teljesíti is.”
A Spirituszon megjelent írás teljes egészében itt érhető el.
“Nyitóelőadásként a pécsi Bóbita Bábszínház Lúdas Matyija egyrészt megadta az alaphangot, másrészt rögtön magasra tette a lécet.”
Stuber Andrea teljes beszámolója a Magyarországi Bábszínházak Találkozójának első feléről itt.
