“Egyszerűen egyben van ez az Óz. Nem bánom, hogy a tanulság nincs kétszer kiemelve, azt pedig különösen nem, hogy ahelyett, hogy Dorka vaskos didaktikussággal megtalálná a helyét a kansasi, szürke való életben, egy tapsrendbe mosódó zenés fináléval zárul a darab. Így felhőtlen.”

Gergics Enikő teljes kritikája itt.

“Az előadás képi világa szépen rezonál arra, amit a történet mond nekünk: a boldogsághoz sajnos nem vezet egyenes út, hiszen akkor mindenki csak egyszerűen végigmenne rajta, és kész.”

A Revizor teljes írása itt.

“A rendező a felnőtté válás történetét cseppet sem didaktikusan meséli el. Pontosan fogalmazza meg, mi fontos, s mi nem az életben.”

Miglinczi Éva elemzése az előadásról ezen a linken érhető el.