“Melegséget adó, ahogy látjuk, mi lesz a mese vége után: a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mit is jelent. A gyönyörűséges kígyókirálylány mára kedves nagymami lett (Asbóth Anikó), aki mindenkire süt, kenegeti a szendvicseket, és asztalhoz kiabálja játékos kedvű gyerekeit, unokáit – akik eljátszották nekünk ezt a mesét – és átértek a múltból a jelen pillanatba.”
Szemerédi Fanni teljes írása ide kattintva érhető el.
“Az a pillanat, amikor a festménykeretbe szarvasok sétálnak be bábozni – vagyis két színész játszik szarvasmaszkos álarcban, kicsillog belőle a szemük –, emblematikus pillanata a járványos színházkorszaknak.”
A teljes írás a Spirituszon.
“Nem szeretek tanulságot emlegetni a bábszínházi előadások kapcsán, mert ha egyértelműen meg lehet fogalmazni az üzenetet, akkor mindjárt fölüti a fejét a didaxis. Ez pedig inkább a pedagógiához áll közel, mint a művészethez.”
A teljes interjú elolvasható itt.
“Sőt az előadás mintha még erre is rájátszana, mintha a határokat keresné, azaz feszegetné: csak kacagjanak és kiabáljanak be minél többször, minél lelkesebben a gyerekek, hadd szabaduljon el… ha nem is a pokol, de a féktelen jókedv, aztán majd csak visszatér minden az előadásban is a maga medrébe!”
A beszámoló ezen a linken olvasható.
“A népmesék épp azért imponálóak számomra, mert képviselnek egyfajta rendet, rendezettséget mind dramaturgiai, mind pedig morális értelemben.”
A teljes interjú, mely a Szerencsés János, avagy az ördög három aranyhajszála című előadás kapcsán született, itt olvasható.
“Markó Róbert nagyon jó érzékkel és stílussal vitte színpadra a klasszikus mesét.”
A teljes cikk ide kattintva olvasható.
Markó Róbert 